Kifinomult, filigrán minták.
Olvadó, nagy, színes üvegdarabok.
Finom por lepi be a tűz lángját is.
A vihar már alábbhagyott.
Időnként még lebillen egy-egy üvegcse,
és néma csörrenéssel megsemmisül.
A padlón törmelék s vasak közt
a sós vér csillagporral vegyül.
A Mester magába roskadva a széken,
lábánál a Gyermek, mintha csak aludna.
Kint hógalamb és vadmacska harcol
az idő nehéz csendjét tagadva.
Végül felrezzen, és sóhajtva továbblép,
talán a megértés vágya hajtja.
De csak a karcos üvegen sejlik át a Kereszt;
visszfényként magát látja rajta.
A.N.
