Ebben a kis miniszériában a következő tanév frissen induló évfolyamának osztályfőnökei mutatkoznak be. A 9. a osztályfőnöke Gulyásné Balogh Bianka lesz.

Az én nyerőszámaim: 1 férj, 14 év házasság, 3 gyermek, mindhárom lány, ellenben 3 keresztgyermek, aki mind fiú. 12 év tanítási tapasztalat, ebből 8 a JánosPálban, 2 diploma, egy a Pázmányról, egy az ELTÉ-ről, illetve 1 hallgatói státusz ugyanitt, jelenleg levelező tagozaton. 3 közösség, ahová jó tartozni és 3 hangszer, melyeken tudok és szeretek játszani. Ráadásként 23, ennyi saját dalt írtam eddig, és 1381, ennyi ismerősöm van a Facebookon. (akikkel, ha találkoznék véletlenül a metrón, tudnék miről beszélgetni…)
Mindemellett félek a kígyóktól és a denevérektől, kávéfüggő vagyok és még sosem „stream”-eltem élőben közösségi oldalon.
Voltam már egyszer osztályfőnök, ami életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt, tele rengeteg élménnyel, örömmel, kapcsolódással és közösen átélt, felejthetetlen pillanatokkal. Egy év kihagyás után azonban most készen állok, hogy ismét szövetségre lépjek egy csapattal, akikkel a következő négy évben vállvetve menetelünk majd a gimis élet minden öröme és nehézsége közt. Izgatottan várom, hogy együtt alakítsuk ki azt a bizalmon, támogatáson és közös élményeken alapuló közösséget, amely majd végigkísér minket ezen az úton.
Mi a tanári ars poeticám?
Kárpáti Tibor Gyöngyöt az embernek című verse írja le talán a legszebben azokat az irányvonalakat, törekvéseket és elveket, amiknek mentén szeretném megélni a pedagógiai hivatásomat. Tanárként találtam meg a helyem a világban, ez teljesít ki, ez tölti meg örömmel a dolgos hétköznapjaimat.  Számomra a tanítás nem csupán ismeretátadás, hanem egy közös út, ahol inspirálhatok, támogathatok, és együtt fejlődhetek a diákjaimmal. Hiszem, hogy minden tanuló értékes, és feladatom segíteni őket abban, hogy kibontakoztassák tehetségüket, megtalálják saját útjukat, és magabiztos, nyitott gondolkodású emberekké váljanak. Célom, hogy olyan bizalommal teli, motiváló légkört teremtsek, amelyben mindenki érezheti, hogy fontos, hogy számít, és hogy a tanulásban meg lehet és meg is kell találnunk az örömet!
Mindeközben pedig – főleg itt, a JánosPálban – talán sikerülhet „tenni az Isten felé pár lépést, átlépni közben árkot, göröngyöt és az embernek szórni a gyöngyöt…