Lélekbolt
Ma éppen hazafelé sétáltam Pesten, amikor
megláttam egy jelzést.
Különböző lelkek, különböző árban
vihetőek. Tessék!
Picikéket lépve, félve, betértem a boltba,
Odaszólt hozzám egy úr: Mondja mi a gondja?
Én csak néztem rá és nem feleltem semmit,
Majd kimakogtam csöndesen, hogy: összenyom a semmi.
Erre Ő azt mondta, számoljak el hármat,
És szépen, lassan hagyjam el az evilági tájat.
Megfogadtam tanácsát és térdem összecsuklott,
A lelkem pedig elhagyta ezt a föld nevű burkot.
Már fentről nézem az embereket s a csodás várost,
Lelkem vissza-vissza vágyakozik már most.
Az élet immár végleg elhagyta a lelkem,
S az én testem is mától ott fekszik Pesten.
Sztahó Emma 9.a